Békés vármegye földrajza
Békés vármegye Magyarország délkeleti részén, az Alföld peremterületén helyezkedik el, a Körös–Maros köze tágabb földrajzi térségében.
A vármegye az ország és az Alföld délkeleti részén, a Körösök által kialakított jelenkori és egykori hordalékkúp felszínén terül el, a Dél-alföldi régió szerves egységeként. Földrajzi fekvése meghatározó szerepet játszott természeti adottságainak, gazdasági profiljának és településhálózatának alakulásában egyaránt. Határait délről és keletről a magyar–román országhatár jelöli ki, nyugatról Csongrád-Csanád vármegye, északról pedig Jász-Nagykun-Szolnok és Hajdú-Bihar vármegye határolja.
A vármegye területe mintegy 5630 km², amely Magyarország területének közel 6%-át teszi ki, ezzel a közepes méretű vármegyék közé sorolható. Felszíne rendkívül egyhangú, az Alföldre jellemző síkvidéki jelleg dominál, a tengerszint feletti magasság jellemzően 80–100 méter között alakul. A terület legfontosabb geomorfológiai elemei az egykori folyómedrek, holtágak, laposok és ármentesített teraszok, amelyek a folyószabályozások előtti vízjárás nyomait őrzik. Jelentősebb természetes szintkülönbségek nem fordulnak elő, a domborzat csekély változatossága kedvezett a mezőgazdasági művelés elterjedésének.
Békés vármegye vízrajzát döntően a Körös folyórendszer határozza meg. A Fehér-, Fekete- és Kettős-Körös, valamint ezek mellékágai és holtágai sűrű vízhálózatot alkotnak, amely a térség történeti fejlődésében és gazdaságában is meghatározó szerepet játszott. A 19. századi folyószabályozások következtében a korábbi mocsaras, árterületi jelleg jelentősen visszaszorult, ugyanakkor a vízrendezések alapvetően átalakították a táj szerkezetét és ökológiai viszonyait. A felszíni vizek mellett jelentős a felszín alatti vízkészlet is, amely az ivóvízellátás és az öntözés szempontjából bír kiemelt jelentőséggel.
Éghajlata mérsékelten meleg, száraz kontinentális jellegű, az ország egyik legnaposabb térsége. A nyarak melegek és gyakran aszályosak, míg a csapadék éves mennyisége az országos átlag alatt marad. Ez a klimatikus adottság egyszerre jelent előnyt és kihívást a mezőgazdaság számára. A talajviszonyokat túlnyomórészt jó termőképességű csernozjom talajok jellemzik, amelyek az intenzív szántóföldi gazdálkodás alapját adják.