Békés vármegye történelme

Békés vármegye területe már az őskortól lakott volt, amit az újkőkori Körös-kultúra régészeti emlékei is bizonyítanak.

A honfoglalást követően a Körösök vidékén a Gyula törzs telepedett meg, amely elsősorban nomád állattenyésztéssel foglalkozott. A Szent István király uralkodása idején kiépülő feudális államszervezet a térségben némi késéssel szilárdult meg. A keresztény államrenddel szembeni ellenállás egyik központja az 1046-os Vata-féle pogánylázadás idején a békési földvár volt.

A középkorban a megye területe egyházi szempontból a csanádi, a váradi és kisebb részben az egri püspökség fennhatósága alá tartozott. A 13. századra sűrű településhálózat alakult ki, amelyet az 1241–42-es tatárjárás szinte teljesen elpusztított. A pusztítást követően a jobbágyviszonyok kiterjedése és az uradalmi gazdálkodás megerősödése jellemezte a térséget. A 15. század elején felépült a gyulai vár, Európa egyetlen épen fennmaradt gótikus téglavára. Gyula a század végére megyeszékhellyé vált, várát azonban 1566-ban elfoglalták az oszmán csapatok.

A másfél évszázados török uralom a tatárjárásnál is súlyosabb pusztítást okozott: Békés vármegye területe nagyrészt elnéptelenedett. A török kiűzését és a Rákóczi-szabadságharcot követően indult meg az újjátelepülés, amely során magyarok, szlovákok, románok, szerbek és németek érkeztek a térségbe. A szervezett betelepítések fő kezdeményezője Harruckern János György volt, aki nagybirtokosként jelentős szerepet játszott a megye gazdasági és társadalmi újjászervezésében.

A 18–19. században Békés vármegye alapvetően agrár jellegű térséggé vált, sajátos alföldi tanyás településszerkezettel.
A reformkorban a nagybirtokok, a földhiány és a jelentős paraszti népesség határozta meg a társadalmi viszonyokat. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc katonai eseményekkel kevéssé érintette a megyét, ugyanakkor szimbolikus jelentőségű, hogy az aradi vértanúk közül kilenc tábornokot Gyuláról szállítottak a kivégzés helyszínére.

A kiegyezést követően jelentős fejlődés indult meg: folyamszabályozások, gátépítések, vasút- és útfejlesztések valósultak meg, valamint kiépült az oktatási és egészségügyi intézményrendszer. A megye gazdaságának alapját továbbra is a mezőgazdaság és az élelmiszeripar adta. Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés súlyos gazdasági következményekkel járt, mivel a megye elveszítette hagyományos piackapcsolatainak jelentős részét.

A második világháborút követően a szocialista rendszer időszakában a kollektivizálás és az állami gazdaságok létrehozása alapvetően átalakította a mezőgazdaság szerkezetét, miközben korlátozott iparosítás zajlott, elsősorban Békéscsabán és Orosházán. A vármegye mai területi beosztása az 1950-es közigazgatási átszervezés során alakult ki, ekkor lett székhelye Békéscsaba.

A rendszerváltozást követően Békés vármegye gazdasági és demográfiai kihívásokkal szembesült, különösen a népességfogyás és az elvándorlás terén.
Magyarország európai uniós csatlakozása után kiemelt cél lett a gazdasági felzárkózás és a határon átnyúló, elsősorban romániai kapcsolatok erősítése. Ennek érdekében jelentős közlekedésfejlesztések indultak, köztük az M44-es gyorsforgalmi út kiépítése, a Budapest–Bukarest vasúti korridor korszerűsítése, valamint a Békéscsaba–Gyula térség repülőtéri fejlesztése.